Gyárlátogatás ipari szoftver tervezésekor

2020.02.24.

Szoftvermodult tervezünk egy project keretében ipari környezetbe. Az ember elsőre azt gondolná, hogy egy pár felhasználós program nem igényel hosszas gondolkodást, de a valóság az, hogy ezen a területen kell a leginkább észnél lenni.

Megkaptuk a folyamatábrát a megrendelőtől, majd azt kértük, hogy a gyárban személyesen nézhessük meg a dolgozók tevékenységét. Alapvetően konkrét elképzelésük volt erről, hogy hogyan és milyen eszközökkel kellene működnie, de ezt nagyjából 5 perc után felborítottuk. A feladat nagyjából ez: mozgó eszközöket kell nyilvántartani, hogy a gyár területén éppen hol van, melyik részlegnél, és mikor vihető tovább a folyamatban. Az eredeti elképzelés egy vonalkódolvasós megvalósítást írt le, de ez szinte már az elején elbukott.

A termelő részlegeken (sorok) nincs akkora hely, hogy egy számítógépet oda lehessen tenni. Lehetne vezetékmentes olvasóval is operálni, de fontos az interakció, így valami megjelenítés is szükséges. Tehát az eszköz máris egy kisebb, mobileszközre változott, aminek van kamerája, tehát akár vonalkódot is tud olvasni.
A másik pont, amiért a vonalkód kiesik, az maga a követendő eszköz. Olyan a felhasználása, hogy egy ráragasztott vonalkód gyorsan lekopna, leszakadna. Viszont az eszközöknek van meghatározott színe (3 féle), és ezeknek jelentősége is van. Így az az ötlet született, hogy az eszközre közvetlenül lennének sorszámok írva (matricasablon, festés, stb.).
Az előnye ennek, hogy az emberek a színekkel és egyszerű számokkal könnyebben és gyorsabban dolgoznak (így lesz például “piros 1”, “kék 1”, “piros 2”, stb.).

Amikor az eszközt cserélni kell egy adott soron, akkor azt a fentiek alapján a sorvezető dolgozó egyszerűen tudja jelezni, mivel az ő képernyőjén csak azok jelennek meg, amik nála vannak. Rábök és ennyi.
No igen, de egy ilyen helyen sokszor kesztyűben dolgoznak, nagyban növelné az ezzel töltött időt, ha azt le kéne venni, vagy standard méretű listákban kéne eltalálni a kiválasztott táblázatelemet. Tehát már rögtön felvetődik, hogy az eszköz legyen rezisztív képernyővel szerelt, és azon nagyobb méretekben szerepeljenek a soron lévő eszközök. Ez is igazolta az elgondolást, hogy nem kell minden eszközt látnia mindenkinek.

Ipari munka.

Tehát rábök, hogy cserélni kell, ezt az igényt pedig megjelenítjük annál, akinek feladata a csere lebonyolítása. A mobil eszköz ismét értelmet nyer, mert ezek a dolgozók folyamatosan mennek a sorok között. Rezeg egyet a zsebében, ránéz, és már tudja is, hol a következő. Ebből következik, hogy a mobil kütyüknek ütésállónak is kell lenniük, óhatatlan, hogy a folyamatos szaladozás közben le ne essen néha.

A szoftver előnye, hogy gyorsabb és hatékonyabb lesz a cserefolyamat, célzottan lehet hívni a szakembert az adott gyártósorra, ők pedig sorba állított listát látnak (ami szintén rövidíti a sorok várakozását). Főleg ha előre jelzik már, hogy hamarosan csere, akkor gyakorlatilag nullázható az állásidő. Ez nem csak a termelésnek használ, hanem a dolgozók is kevesebb stresszt kapnak, hiszen nem kell izgulni az állásból adódó bérkiesés miatt. A szoftvert továbbá használják adminisztrációra is, riportokat lehet kinyerni belőle, így a logisztikusok/beszerzők is előre tudnak tervezni. Az így realizált nyereséghez képest pedig a befektetés mindenképpen elenyésző mértékű.

A tanulság talán annyi, hogy a legjobban összerakott specifikáció is utólagos javításokat hordozhat magában, ha egy ilyen környezetben nincs felmérve rendesen a teljes folyamat.