Biztonságos internetezés iskolás korban

2020.03.02.

Ne legyenek illúziói senkinek, ha a gyereket otthon ellenőrzött buborékba tesszük, a suliban nem tudjuk ezt kontrollálni. És hát lássuk be, már a mi életünk is a neten folyik, a gyerekeknek ez már teljesen természetes állapot. De akkor mit tehetünk, hogy ne történjen meg a lurkóval az, amitől a legjobban félünk?

Az első és legfontosabb, hogy a gyereket ne egy hímestojásként kezeljük, mert így is úgy is találkozni fog az internet veszélyes oldalaival, azon keresztüli csalásokkal. Mikor megyek a lányomért az iskolába, akkor azt látni, hogy többen egy mobil köré gyülekezve játszanak, vagy videót néznek. Tehát akkor már jobb stratégia, ha az ő nyelvén felkészítjük a lehetséges problémákra, és megtanítjuk felismerni azokat.

Épp egy prezentációt állítok össze, viszem osztályfőnöki órára és előadást tartok nekik a témában. Ők másodikosok, tehát nem lehet agyon tömni műszaki csalások sorozatával, de ugyanakkor mégis szükséges megértetni velük, hogy az internet egyáltalán micsoda. Mert nem tudják, honnan is tudnák. De szomorú tapasztalat, hogy sok felnőttnek sincs fogalma arról, hogy technikailag nagy vonalakban hogy néz ki a net. Márpedig a legtöbb csalás pont erre épít.

Másik dolog, ami aggasztó lehet, az a fake videók gyűjteménye. Mikor azt látjuk, hogy valaki átugrik egy autót, elugrik egy vonat elől az utolsó pillanatban. A 90%-uk hamis, trükkfelvétel. Ez felbátoríthatja a porontyokat, aminek kimenetelét szerintem nem kell túlragozni. A videós tartalmak ma már bőven nagyobb prioritást kapnak, mint az írottak, és ezt a marketing szakma is kihasználja elég erőteljesen. Ebben talán a szülőknek nem kell saját magukat tréningezni, hiszen a TV-vel is ugyanez ment, nem szabadott elhinni mindent, amivel bevilágította a nappali szoba falait. Viszont fontos, hogy a szülő legyen képben az aktuális “challenge” trendekkel, mert csak így képes elejét venni a “belekergetésnek”.

Család az interneten.

Sajnos muszáj tudnunk szülőként, mit csinál a gyerek a neten. Ez nem azt jelenti, hogy kémkedni kell utána. Sőt, az a legrosszabb, amit tehetünk. Sokkal inkább fontosabb a szülő-gyerek kapcsolat bizalomra épülése. Tehát hogy bízzunk meg gyerek ítélőképességében, de ő is bízzon meg bennünk, és ha valami necceset lát, szóljon. Ha a gyerek kellően fel van készítve a net veszélyes oldalaira, akkor fog tudni mérlegelni, mi az amit szabad, és mi az, amiről anyunak és apunak is tudnia kell.

Visszatérve a technikai alapokra: téves megközelítés az, hogy tiltsuk előle mondjuk a SnapChatet, vagy a TikTokot, vagy bármit. Úgy is találkozni fog vele, ha nem otthon, akkor a szünetben. Inkább tanítsuk meg neki, hogy mi az, hogy profilhamisítás, mi az a deepfake, vagy hogy az email címet még a sarki fűszeres is képes hamisítani. Nyilván nem kell egyetemi kiselőadást tartani róla.

Ha van a családban informatikus, akkor egy osztályfőnöki órára vendégként el lehet menni beszélgetni ezekről (személyes tapasztalat, hogy örülnek neki a tanárok, mert ők sincsenek felkészülve mindenre, amire egy szakember viszont igen). Nálunk az igazgató is ráharapott, felkértek, hogy a többi osztálynak is tartsak róla előadást. Megtisztelő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat is. Szóval most épp prezentációt gyártok.